Mit tekintünk belső memóriának? Ez az operatív memória, más néven RAM (Random Access Memory).
A RAM egy nagyon gyors memória, adatokat lehet bele írni és olvasni is, ráadásul illékony: ha nincs áram, az adatok elvesznek. Amikor a számítógép elindul, az aktuálisan futó program, például az operációs rendszer, a RAM-ba kerül.
Kétféle RAM létezik:
- A DRAM (Dinamikus RAM) a RAM legnépszerűbb típusa. Régebben a számítógépek SDR (single data rate) DRAM-ot használtak, de ma már mindenki DDR (dual data rate) DRAM-ot használ.
- SRAM (Statikus RAM) – gyorsabb, mint a DRAM, de drágább. Ezért az SRAM-ot általában csak adatgyorsítótárként használják magán a processzoron belül, vagy RAM-ként a csúcskategóriás szerverekben.
A belső memória egy másik típusa a ROM (Read Only Memory), egy csak olvasható memóriaeszköz (ROM), azaz olyan memória, amely csak az információk olvasására szolgál (ritka kivételektől eltekintve). Ez egy nagyon gyors memória, és általában a számítógép elindításához szükséges adatokat tárolja. A ROM egyébként nem felejtő – ha nincs tápegység, az adatok mentésre kerülnek.
Menjünk tovább. A gyorsító tár egy nagyon gyors memória. Gyakran használt programokhoz és adatokhoz használják pufferként a processzor és a RAM között. Nagyjából elmondható, hogy a processzor először ellenőrzi a gyorsító tárat, és ha nem találja a szükséges adatokat, akkor a RAM-ba kerül.