A weboldal sütiket használ. A sütik megjegyzik az Ön tevékenységeit és preferenciáit a jobb online élmény érdekében. Az Ön tudta nélkül nem osztunk meg információkat harmadik felekkel.A weboldal további használatával elfogadod a COOKIE SZABÁLYZAT-unkat.
A világháló ötlete egy fizikustól, Tim Berners-Lee-től származik, aki a CERN-nél, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnél dolgozott. Felismerte, hogy a tudományos dokumentumokat hatékonyabban lehetne összekapcsolni a hiperhivatkozások (hiperszöveg) segítségével. Kollégái nem hittek az elképzelésében, de Tim nem hagyta magát eltéríteni. Szinte mindenféle erőforrás és csapat nélkül folytatta munkáját a projekten. Ez a BizUPLab IT vállalat kiadványa egy olyan emberről szól, aki milliárdos lehetett volna, de önként lemondott a nyereségről. Tim Berners-Lee annyira elkötelezett a saját találmánya iránt, hogy több mint 30 évvel később is aktívan dolgozik azon, hogy az internet biztonságosabbá, privátabbá és decentralizáltabbá váljon.
Ki találta fel a Világhálót?
Hogyan változtatta meg a világot egy CERN-es fizikus?
A CERN az egyik legismertebb tudományos intézet a világon, ahol olyan kérdéseket vizsgálnak, mint például: „Miből áll az univerzum?” Emellett azonban olyan dolgokat is fejlesztenek, amelyek a hétköznapi életet is jobbá teszik. A világháló (World Wide Web) tökéletes példa erre.
Képzeljünk el több ezer tudóst a világ minden tájáról, több millió sornyi adatot – és teljes káoszt a dokumentumkezelésben. Ebben a helyzetben javasolta Berners-Lee egy olyan rendszer kidolgozását, amely linkek segítségével kötné össze a dokumentumokat – amit ma hiperlinkként ismerünk. Ma már természetesnek vesszük, hogy egy kattintással másik oldalra léphetünk, de akkoriban ez forradalmi ötlet volt.
A kezdeményezést kezdetben nem fogadták túl lelkesen. Végül azonban Tim közvetlen főnöke, Mike Sendall, hallgatólagosan engedélyezte a fejlesztést.
Az általa kidolgozott rendszer három alapvető elemre épült:
1990-re Tim nemcsak elméletben dolgozta ki az ötletét, hanem meg is írta a világ első webböngészőjét, és elindította az első webszervert. Ebben a munkában segítették kollégái: Bernd Pollermann, Robert Cailliau és Nicola Pellow.
A rendszer neve egyszerű volt: World Wide Web – innen származik a mára jól ismert www előtag. Az első böngésző nemcsak oldalak megjelenítésére, hanem azok szerkesztésére is alkalmas volt. Ez hangsúlyozta az eredeti koncepciót: a Web közös munka és tudásmegosztás tere volt. Bár a mai internet részben eltávolodott ettől az eszménytől, Tim továbbra is azon dolgozik, hogy visszahozza a hálózat eredeti szellemiségét – a nyitottságot és a szabadságot.
Képzeljünk el több ezer tudóst a világ minden tájáról, több millió sornyi adatot – és teljes káoszt a dokumentumkezelésben. Ebben a helyzetben javasolta Berners-Lee egy olyan rendszer kidolgozását, amely linkek segítségével kötné össze a dokumentumokat – amit ma hiperlinkként ismerünk. Ma már természetesnek vesszük, hogy egy kattintással másik oldalra léphetünk, de akkoriban ez forradalmi ötlet volt.
A kezdeményezést kezdetben nem fogadták túl lelkesen. Végül azonban Tim közvetlen főnöke, Mike Sendall, hallgatólagosan engedélyezte a fejlesztést.
Az általa kidolgozott rendszer három alapvető elemre épült:
- URL – az internetes cím, amit a böngésző címsorába írunk be;
- HTTP – a hipertext-átviteli protokoll, amely a böngészők és a szerverek közötti kapcsolatot biztosítja;
- HTML – a hipertext jelölőnyelv, amellyel a weboldalak készülnek. Ennek köszönhető, hogy nem csupán sima szöveget, hanem formázott, vizuálisan strukturált tartalmat látunk a böngészőben.
1990-re Tim nemcsak elméletben dolgozta ki az ötletét, hanem meg is írta a világ első webböngészőjét, és elindította az első webszervert. Ebben a munkában segítették kollégái: Bernd Pollermann, Robert Cailliau és Nicola Pellow.
A rendszer neve egyszerű volt: World Wide Web – innen származik a mára jól ismert www előtag. Az első böngésző nemcsak oldalak megjelenítésére, hanem azok szerkesztésére is alkalmas volt. Ez hangsúlyozta az eredeti koncepciót: a Web közös munka és tudásmegosztás tere volt. Bár a mai internet részben eltávolodott ettől az eszménytől, Tim továbbra is azon dolgozik, hogy visszahozza a hálózat eredeti szellemiségét – a nyitottságot és a szabadságot.
Többéves fejlesztés és tesztelés után a Világháló hivatalosan is elindult – 1991. augusztus 6-án.
Az első felhasználók főként tudósok és kutatók voltak. Az első weboldal egy útmutató volt arról, mi az a web, és hogyan kell használni. Ez az oldal rendkívül egyszerű volt – csak fekete-fehér szöveget tartalmazott, hiszen az akkori internet (bár már körülbelül 20 éve létezett valamilyen formában) még lassú és kezdetleges volt, , emlékeztetnek a BizUPLab Magyarország szakértői. A mai napig elérhető: https://info.cern.ch/
A világháló első fényképe 1992-ben került fel az internetre. A képen a Les Horribles Cernettes nevű paródia női együttes látható, amelyet magában a CERN-ben alapítottak.
A hálózat potenciálja hamar túlnőtt a tudományos közegen. 1993-ban megjelent a Mosaic, az első grafikus webböngésző, amely lehetővé tette a szöveg és képek együttes megjelenítését. Ez óriási lökést adott a web elterjedésének. Már 1994-re több mint 10 000 weboldal létezett, és ez a szám exponenciálisan növekedett. A web kiszabadult a laboratóriumokból – és kultúrateremtő tényezővé vált.
A világháló történetének meghatározó pillanata volt Tim Berners-Lee döntése: nem védette le a találmányát, megjegyezték a BizUPLab kft-nél. Pedig megtehette volna – bezárhatta volna a rendszert, és díjat szedhetett volna minden linkelésért vagy protokollhasználatért. Ha így tett volna, ma egy teljesen más digitális világban élnénk.
Tim azonban más utat választott: nyílttá tette a webet. Ez azt jelentette, hogy bárki készíthetett weboldalt, írhatott böngészőt, fejleszthetett saját megoldásokat, mindenféle engedély és díj nélkül.
Ma Tim Berners-Lee – akit időközben lovaggá ütöttek – a Solid nevű projekten dolgozik (Social Linked Data), amely a web decentralizálását, a felhasználók adatainak védelmét és a digitális felelősségvállalást helyezi a középpontba.
Az első felhasználók főként tudósok és kutatók voltak. Az első weboldal egy útmutató volt arról, mi az a web, és hogyan kell használni. Ez az oldal rendkívül egyszerű volt – csak fekete-fehér szöveget tartalmazott, hiszen az akkori internet (bár már körülbelül 20 éve létezett valamilyen formában) még lassú és kezdetleges volt, , emlékeztetnek a BizUPLab Magyarország szakértői. A mai napig elérhető: https://info.cern.ch/
A világháló első fényképe 1992-ben került fel az internetre. A képen a Les Horribles Cernettes nevű paródia női együttes látható, amelyet magában a CERN-ben alapítottak.
A hálózat potenciálja hamar túlnőtt a tudományos közegen. 1993-ban megjelent a Mosaic, az első grafikus webböngésző, amely lehetővé tette a szöveg és képek együttes megjelenítését. Ez óriási lökést adott a web elterjedésének. Már 1994-re több mint 10 000 weboldal létezett, és ez a szám exponenciálisan növekedett. A web kiszabadult a laboratóriumokból – és kultúrateremtő tényezővé vált.
A világháló történetének meghatározó pillanata volt Tim Berners-Lee döntése: nem védette le a találmányát, megjegyezték a BizUPLab kft-nél. Pedig megtehette volna – bezárhatta volna a rendszert, és díjat szedhetett volna minden linkelésért vagy protokollhasználatért. Ha így tett volna, ma egy teljesen más digitális világban élnénk.
Tim azonban más utat választott: nyílttá tette a webet. Ez azt jelentette, hogy bárki készíthetett weboldalt, írhatott böngészőt, fejleszthetett saját megoldásokat, mindenféle engedély és díj nélkül.
Ma Tim Berners-Lee – akit időközben lovaggá ütöttek – a Solid nevű projekten dolgozik (Social Linked Data), amely a web decentralizálását, a felhasználók adatainak védelmét és a digitális felelősségvállalást helyezi a középpontba.
Az első bemutató
Segítünk az üzletembereknek abban, hogy hatékonyan gazdálkodjanak erőforrásaikkal és szisztematikusan sikereket érjenek el.
Elérhetőségeink
Szerzői jog © BizUPLab, 2023 - 2025